Felszerelések, Felszerelések karbantartása, ápolása, Gasztronomia, Szótár, Biologia, Vizek, Hazai, Európa, Túrák, Mesterfogások, Halak, Hogyan, (Mű)Legyek

Ha Ralf Vosseler, a nálunk is kedvelt legyezőorsók atyja mikulásruhát öltene, vajon mit kívánnánk tőle? Kinek lenne mersze szemrebbenés nélkül egy kék S2-ért folyamodni? Hadd hallom?! Nekem nem volt. Én „csak” egy gyárlátogatást eszközöltem ki a vajszívű mesternél. Mindig is érdekelt, hogy nézhet ki élőben egy ilyen műhely, hát megkörnyékeztem, ő pedig nem tudott ellenállni…

Nyomdafestéket nem tűrő szavak érték el fülemet a párás nyári éjszakában. Søren pár száz méterrel lentebb horgászott, és tőle jött a csalódott kitörés. Teljes mértékben osztottam véleményét, én is frusztrált voltam, két nagyon egyértelmű kapásom volt már, de mindegyik leakadt rögtön az akasztás után. Persze nincs miért csalódottnak lenni, az éjszakai horgászat tengeri pisztrángra nem egy könnyű műfaj.

A Garadnában lévő köveket forgatva találtam már itt mindenféle, a kispatakokra jellemző „lényeket”: bolharákokból volt a legtöbb, de sok a tegzes-, kérész-, és álkérész lárva. Ezek aranyfejjel turbózott imitációit használva nemigen lehet mellényúlni. Számomra azonban, egy igazán egyikre sem-, és kicsit mégis mindegyikre - hasonlító fantázialégy vált be leginkább. Egy régi lengyel horgászkatalógusban látott „goldhead brown nymph” adta az ötletet az elkészítéséhez.

A Garadna-patak, legyezve (ahogy nekem bejött…)

Az itt leírt „okosságok” nem biztos, hogy újak. Azt, hogy legyessé váltam (kezdek válni), rengeteg információ begyűjtése, és közel 30 éves horgászmúlt előzte meg. Ez idő alatt „ragadt” rám ez-az. De a közelében sem jártam volna az itt leírtaknak, ha nem találok az interneten számtalan forrást a legyes horgászatról, és egyre többet - szerencsére - magyarul is.

 

Vannak dolgok az életben, amikre nincs ésszerű magyarázat. Egyszerűen el kell fogadni ezeket. Horgászbot vásárlásakor lehet érezni néha, hogy a kezünkbe simuló, büszke pálca olyan, mintha onnan metszették volna ki. Ezeknek a botoknak varázserejük, lelkük van, velük fogjuk a nagy halakat – de minden hiába, ha türelmetlenek vagyunk.

Az anyagokat a légytípus függvényében választjuk meg.
Jelen esetben az a kérdés, hogy milyen anyagokat használjunk legyeink farkának kötésekor, amelyek mind mozgásukkal (elhelyezés, dinamika), mind színükkel és állagukkal a legjobb imitációkat eredményezik.
Vagyis a lágy anyag, a pontos elhelyezés és a nagyon jól kihangsúlyozott szín jellemezze a farkakat.

Érik a gyümölcs. Mindenféle, mindenfelé, tele a kert, a piac velük.
Itt a befőzési szezon. Ez abból is látszik, hogy minden nagyobb üzlet akciós árakon kínálja a különböző befőzési kellékeket. Vehet a szorgos háziasszony üveget, tetőt, cukrot, zselatint, fűszerkeveréket .... és persze celofánt.

Hogy mit keres a celofán a ceeff-en, kérdezheti a tisztelt olvasó...
Talán megviselte az utóbbi hetek hősége a t. szerkesztő ítélőképességét?

Úgy nagy általánosságban megtűrök, szeretek midenféle állatot magam körül. A molylepke az egyetlen, amit ha meglátok trillázva röpködni a szobában, addig kergetem, ameddig ki nem nyuvasztom. Jártam már úgy, hogy amíg legyeim téli álmukat aludták, a horogig lerágták őket ezek az aprócska szörnyetegek. Mivel mostanában 99%-ban természetes anyagokból készítem a legyeimet, nem szeretném, ha ez újra megismétlődne.
Ám akad egy kivétel…

Evés közben jön meg az étvágy. A legyezőzsinór szabás-varrás közben hamar szembesültem a zsugorcsöves olvasztás korlátaival (damil magos zsinórokhoz nem alkalmas), ezért elkalandoztam a "hideg fúziós" módszerek felé. Az eljárás lényege, hogy egy dacron magos zsinór belsejében lévő csatornába fűzzük és ragasztjuk bele a másik zsinórt. Tehát legalább az egyik zsinór dacron alapú kell hogy legyen, a másik lehet monó vagy dacron belsejű is.