Hazai

„Kössetek nekünk kokárdalegyet!” hangzott a felszólítás a 2009-es Horgászsport kiállításon, ahol a MŰHOSZ is jelen volt a Sikeres Sporthorgász standján. Rövid gondolkodás után elkészült a képen látható „Paksi atomkokárda”-nak elnevezett „Bunny Bug” típusú csukalégy, ami –horogra kötve- az őszi időszakban eredményesen használható, viszont biztosítótűre kötve kedvelt kitűzője az ismerősöknek. A „megrendelő” a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület elnöke –Antal Lajos- volt, aki ezek után meghívta a legyeseket egy horgászatra az egyesületük vizeire.

A legfrissebbek már fél hatkor ott voltak a tó parton. Hallottam később, mert én röviddel hét után értem oda. Illetve értünk oda, mert velem jött az operatőr is, aki nagy érdeklődéssel várta a legyezés megismerését és a sok csuka-akciót. Mire mi odaértünk, már több csónak vizen volt.

A mostani sztori két nap eseményeit dolgozza fel, bár a történések picit visszább nyúlnak de csak pár nappal. Egy áprilisi szép napon kilátogattam kedvenc szigetközi kavicspadunkra a Duna vizéhez.

Idősebb horgász fenekezett a pad fölötti rugany visszaforgójában. Váltottunk pár szót, szerinte semmi mozgás kapása sem volt csak a gébek szívatják. A padon közben volt egy fordulás vagy bukás, nem balin rablásnak tűnt inkább tényleg csak fordult ott valami. Utána megint csend. Kedvetlenül, ha már itt vagyok alapon léptem a kavicsra, ahol a balinokkal nem egy emlékezetes küzdelmet vívtam tavaly ősszel.

Kezdetnek egy „kicsit” visszaugranék az időben, horgászpályafutásom kezdetére, mivel nem vagyok már mai gyerek (a negyvenes éveim végét koptatom). A horgászat, vagy ahogy felénk mondták, a „peccőzés”, már iskolás korom előtt megfogott, köszönhetően az apámmal eltöltött horgászatoknak. Így, visszagondolva őrá, aki sajnos már nem él, teljesen világos számomra, hogy vonzalmamat a horgászat iránt és a természetszeretetet, ill. természet szemléletemet neki köszönhetem. Ez, a kora gyerekkori szenvedély későbbi életem során is megmaradt, sőt egyre mélyebbé vált.

Győrben történtek az események a 2005-ös esztendő végén mikor is egy betlis csukalegyezés után betértem kedvenc horgászboltomba. Betévedt egy arc, 1.5 -2 g úszókat és csontit vitt mondván, hogy megy a domi a jász a kóvalter zsilipnél. Gondoltam egy próbát megér és még aznap kötöttem néhány aranyfejes meg olyan csontiforma nimfát.

Első nap Dec.28.: Dél táján érkeztem a vízhez melyről annyit érdemes tudni, hogy a Marcal tó vízét vezeti el a Rába folyóba.

Vizeink (Dél Dunántúl főbb legyes vizei, jellemzőik).
Igazi hegyvidéktől mentes hazánk, nem bővelkedik pisztrángban, pérben gazdag hegyvidéki folyókkal, patakokkal. Ennek ellenére gyökeret vert a legyezés kultúrája, mely elsősorban a dombvidékeket, mezőket átszelő folyókban, patakokban, csatornákban honos halfajokat (domolykó, csuka, balin, márna, süllő, feketesügér) célozza meg.

Sokunk kedvenc vizének a Gömör-Szepesi Érchegység a bölcsője. A Vepor hegységben Fogáchfalva közelében ered. Sok hasonló vízfolyás van a környéken: pl. Szalanta, Rima. A folyónk teljes hossza: 232 km. A Klenóci Vepor (1338 m) és a Polyána (1158 m) a két meghatározó hegycsúcs a forrásvidéken.
Itt igazi kicsi patak, benőtt fás parttal, köves, sódres 1-3m-es mederrel. Klasszikus pisztráng-szinttáj. Ipolymálnásnál 14 éve elkészítették a legnagyobb tározót a folyón. A völgyzárógát 8 emelet magas, a tó 5 km hosszú. Ivóvíz-tárolónak készült eredetileg. Horgászni tilos benne!