Ceefflandia

Örömmel nyújtóztam ki majd 10 órás utazás után Szófiába megérkezvén. Könnyen megtaláltuk a hotelt, és kipakolás után egy korsó Zagorska mellett megbeszéltük Dimóval a lehetőségeket illetve tervezett programot. Már évek óta áll a meghívás, pisztrángozzunk együtt a bolgár hegyekben, de valami-valahogy mindig közbejött. Ahogy szokott.

Megszürkült deszkakerítések, poros földutcák. Csaholó kóborkutyák, legendás pálinkák. Az idő a maga módján ballag, az emberek furfangosak., és szeretek itt lenni. Székelyföldön vagyunk, és nagyon szeretnék pisztrángot fogni.

Már-már rendszeresnek tekinthető, hogy évente meglepem Judit kedvesemet egy „váratlan utazással”. Az elnevezés lehet ismerős, hiszen a számomra ijesztően visszataszító ábrázatú Hetti nénivel márkázott sorozat címét csentem el az évenkénti meglepetés-túránkhoz. Apropója, hogy a népszerű (főként a kislányok-anyukák között osztatlan sikert arató) sorozatban épp annyi volt a váratlanság, mint a mi utazásunkban. Vagyis limesz nulla.

Bosznia bazi jó peca hely

Bosznia méltán híres hegyi folyójából, az Unacból minden évben kerülnek botvégre kapitális szivárványos, acélfejű és sebes pisztrángok. Az átlagméret is legalább kétszerese a megszokottnak. ’Hivatalos rekordja tudtommal még sincs a víznek, lehet, azért mert szinte kivétel nélkül mindenki visszaengedi a fogott pisztrángokat.

Szlovák-Magyar két jó barát, együtt isszák egymás borát

Az van, hogy voltunk már Poprádon franciázni a Szlovákokkal és jó volt. Az is van, hogy az Ernő mondta, hogy megint lehet menni és megint jó lesz. Minek? – mondom magamban, voltam már, amit meg lehetett tanulni, megtanultam. Nem bonyolult.
Ja, nem bonyolult. Sőt tök egyszerű. Nem is legyezés. Bedobod, azt’ kész, fenekezel. Hát, aki ezt hiszi, járjon utána.

Már nyár volt, és csak esett, esett és zuhogott az eső. Minden folyó áradt, ilyenkor még a gyorsan tisztuló kispatakoknak sincs ideje magához térni. Maradt a netes horgászat, zsinórápolás és műlégykötés…

Reggel van, már megint reggel. Mivel mostanában szokásom a korán kelés, hisz rabol a balin. Kevés efféle szivet melengető peca van, mint a tavaszi balinozás, mikor még csak sárgul a napkorong a horizonton, s én már vizben vagyok. Gyors lengetés az ilyen, átalában egy, maximum két órám van. Szóval már látom a kőszórás körvonalait a vizben, s óvatosan meg is indulok befele.