Az önnmagába akadó hurok (konkáv hurok, Tailing Loop)

Ez a rossz dobástípus inkább a haladó, tapasztaltabb legyesek mumusa, mivel a kezdőkre inkább a nagy, széles hurkok, széles mozdulatokkal kivitelezett dobás- hát nevezzük stílusnak- jellemző.
Gyakorlatilag az történik, hogy előrelendítés közben, ahelyett, hogy a zsinór egyenesedne, és a dobás végén átfordulna, az előke vagy a légy beleakad a zsinórba, rendszerint össze is gubancolódik, tönkretéve a dobást.

Egyetlen oka van, a konkáv zsinórút, ha ezt kiküszöböljük- minden gondunk megoldódik…az a baj, hogy ezt az okot többféleképpen idézhetjük elő. És elég nehéz, főleg egy „dobóguru” segítsége nélkül rájönni, hogy most épp melyik hibát produkáljuk, és persze még nehezebb a javítási folyamat.
Megpróbálom összeszedni a legfontosabb hibalehetőségeket, és megoldásaikat. Írásban elég nehéz ezt bemutatni, talán a hatodik érzék segít mindenkinek (már aki találkozott ezzel a hibával. Aki nem azt nagyon irigylem…)

1.: A zsinórút szöge kisebb, mint 180

Persze, hisz ettől konkáv a konkáv. A legegyszerűbben úgy idézhetjük elő, hogy hátra magasra dobunk kitolt könyökkel, pl alacsony növényzet, ami felett kell dobnunk, vagy félünk attól, hogy a zsinórunk mögöttünk a vízbe csapódik, (aminek teljesen más az oka), az előrelendítés során -mert úgy a kényelmes- lejjebb hozzuk a könyökünket, majd az előrelendítés utolsó fázisában ismét felfele visszük és felfelé fejezzük be a dobást, mert pl. azt gondoljuk, hogy akkor hosszabbat tudunk dobni. Az a szomorú, hogy nem… az eredmény egy tökéletesen kivitelezett konkáv hurok, azaz tailing loop.

A megoldás, ha valamiért hátrafelé magasra kell céloznunk, akkor sajnos előrefelé alacsonyra.
Tehát a dobás irányát kell változtatnunk, nem a szöget csökkenteni. A zsinór vízbecsapódásának kiküszöbölésére sem ez a megfelelő módszer

2.: Túl kicsi a dobási szög.

Akkor keletkezik, amikor a lendítések során hamarabb állítjuk meg a botot, vagyis a stop hamarabb van a kelleténél. Az ügyesebbeknek a hátralendítéskor is sikerül produkálni a hibát…
A rajzból látható, hogy adott mennyiségű zsinór adott mértékben hajlítja a spiccet. Ha túl hamar állítjuk meg a botot a lendítés végén, mondjuk az előrelendítésnél, akkor a spicc magasabban egyenesedik ki, mint amikor a botspicc a legnagyobb meghajlásakor volt, tehát a spicc homorú (és itt a konkáv zsinór út) utat jár be-melynek egyenes következménye az az utálatos…

Megoldása a hiba leírásánál egyértelművé vált, legalábbis remélem:) nagyobb dobási szöggel és/vagy hosszabb úton kell mozgatni a botot, és a probléma megoldódik.
Hogy mennyivel legyen nagyobb ez a szög? Épp, csak amennyi a szűk hurok eléréséhez szükséges. És ez a nehéz feladat! Legyen szűk a hurok, de ne nyíljon ki túlságosan… hát macerás. Gyakorolni, gyakorolni és figyelni a zsinórt, az mindent elárul. (csak mellékesen: érdemes minél lassabban, viszonylag rövid zsinórral elemezni a dobást -és ez általában minden dobáshiba megfejtésénél hasznos)

3.: Túl gyors indítás.

Az előrelendítés során a mozdulatot nem lassan, fokozatosan indítjuk, hanem nagy erővel, nagy sebességgel. Ekkor a spicc azonnal, a nagy terhelésnek köszönhetően jelentősen meghajlik, és mivel a folyamatos gyorsítás kivitelezhetetlen (mivel a kezünk ezt a már eleve gyors mozdulatot nem, vagy csak alig tudja növelni) a spicc a zsinór utja alá kerül, és mivel a beleadott energia konstans, vissza is tér. Az eredmény egy feleslegesen sok energiával előállított konkáv hurok, azaz tailing loop.
(utolsó dobás szindrómának is szokták nevezni ezt a hibát, ami elég találó.
Tehát: a dobó lenget a megfelelő ütemben, minden szabályt szépen betartva, és a „na most fogom elengedni!!!” fázisba érve az utolsó előrelendítésbe belead apait-anyait, hogy jó messzire szálljon a légy. Persze nem…)

A megoldás itt is egyszerű… Gyorsításunk lassan isduljon, fokozatosan növeljük a lendítés sebességét. Meg fogjuk látni, hogy ha a gyorsításunk megfelelő, a bot megállítása elég határozott, a zsinór gond nélkül, szépen kiegyenesedve fog vízre érkezni, akár 3-5 méternyivel messzebre a levegőben tartott mennyiségnél. (persze, ha az orsóról ez a mennyiség előzőleg le lett fejtve)

4.: Nem egyenletes a gyorsítás sebessége.

A hiba nagyon hasonló az előbbihez, csak itt a jól-rosszul kivitelezett gyorsítást nem végső gyorsítás és megállítás, hanem azonos sebességű mozdulat, vagy akár lassítás, leggyakrabban azonban „elkent” megállítás. (nem határozott STOP, hanem olyan stoooppppppp).

A hiba megoldása ugyanaz, mint az előzőekben. Lassan induló, fokozatos gyorsítás, a legutolsó fázisban egy nagyon rövid, de igen határozott végső gyorsítással, majd egy határozott megállítás (kb., mintha egy szöget akarnék a falba verni)

5.: Úsztatás

Angolul Creep, ami tudom, hogy kúszást jelent, de a mozdulat nekem inkább egy olyan elkenős, belemozdulós nemtudommilyen. Elég gyakori hiba, általában az előrelendítéskor csinálják, ki jobban ki kevésbé alkalmazza, de az eredmény magáért beszél! Leírva egyszerű:
A hátralendítéskor a STOP után azonnal előrehúzzuk, úsztatjuk (kinek hogy tetszik) a botspiccet, ismét megállítjuk, (kb ekkorra egyenesedik ki a zsinór) és onnan indítjuk az előrelendítést. Tulajdonképpen csökkentjük az eredetileg megfelelő dobási szöget. Ezáltal okozva az önnmagába akadó hurkot.

A megoldás az, hogyha megállítottuk a spiccet a lendítés során, hagyjuk ott ahol van. Ne piszkáljuk addig, míg a zsinór ki nem egyenesedett, és csak utána kezdjük meg az előrelendítést. (a drift egy, a hátralendítés megállítása utáni mozdulat ugyan, te iránya teljesen ellentétes azzal, amiről most beszélünk, később még lesz róla szó…)

6.: A húzás túl korai befejezése.

A szimpla vagy dupla húzás egy sokak szerint misztikus csodaszer, amivel ki lehet dobni a világból. Fájdalom, de nem. Segít ugyan a távolság növelésében, a hurok szűkítésében, stb. de ha a dobástechnikánk nem megfelelő, akkor csak a hibáinkat tudjuk messzebbre dobni vele.
Szóval a hiba a duplahúzásnál követlezik be. Előre-hátra lengetünk, ahogy kell, a jól megtanult duplahúzós technikánkat is használva. Azonban az előrelendítés során a húzást-bár jókor kezdjük (ezáltal jobban meghajlítjuk a botot) de a kelleténél hamarabb engedjük el a zsinórt, mintegy félbehagyjuk a műveletet, miáltal a bot terhelése részben megszűnik, a bot kiegyenesedik, és a spicc vége a zsinór útja fölé kerül.

A megoldáshoz tisztában kell lennünk a duplahúzás technikájával. A húzás sebessége ugyanúgy fokozatosan növekvő, mint a dobásé és a hossza is arányosan nő, a kintlévő zsinór mennyiségével és ezáltal a lendítés hosszával valamint a dobási szög növekedésével.
A keverőgyűrű és a húzó kezünk között a zsinórnak mindig feszesnek kell lennie. A húzást mindkét irányba kontrolláltan végig kell vezetni.

Végezetül annyit, hogy az önnmagába akadó hurok (konkáv hurok) előidézédének okai általában nem egyenként, hanem több hiba együtt jelentkezik.
A javitási folyamatnál próbáljunk mindig a dominánsabb hibával foglalkozni először, és utána a kisebbel (ha van).
Ha sehogy sem jutunk dűlőre kérdezzük ki kezelőorvosunk, gyógyszerészünk, esetleg dobóoktatónk segítségét.