Legyezőzsinórok zsugorcsöves hegesztése

Aki rendszeresen látogatja a fórumot, az tudja, hogy barkácsolási kényszerem van. Legutóbb az jött rám, hogy mindenféle „kasztöm méd” zsinórt kellene csinálni. A hozzávaló e-Bay-es olcsó zsinórokat kollektíven vettük meg néhány hasonló hajlamú fórumtárssal, így aztán ha senki mást nem is, de legalább őket érdekelni fogja, mire jutottam a toldozással.

A neten, és azon kívül is egy csomó módja le van írva a zsinórok toldásának. (Sexyloops GFF1 GFF2 Al Buhr könyv Videók) néha már az is baj, hogy túl sok az infó, nem tudja az ember, hova nyúljon, merre induljon. Én kipróbáltam a számomra legegyszerűbbnek és szimpatikusnak tűnő módszert, és most úgy teszek, mint a gyorstalpalón tanuló egyszeri orosztanár, aki két leckével jár a tanítványai előtt: közreadom, hogy mire jutottam, hátha lesz benne hasznosítható infó a nálamnál is kezdőbb szabdalók számára.

A hozzávalók

Az olló, penge, és szemüveg nem szorul magyarázatra. A mécses lesz a hőforrás a hegesztéshez, de a nyílt láng önmagában nem eléggé kontrollálható. Ha túl közel tartjuk a zsinórt, akkor túlhevül, megpörkölődik és tönkremegy, amellett a kezünket is könnyen megégeti a láng. A leírások szerint a profik hőlégfúvó pisztolyt használnak erre a célra, szűkítő előtéttel. Az utóbbiról támadt az az ötletem, hogy a láng fölé egy sátorszerű tölcsért hajtogatok, több rétegű alufóliából. A tölcsér 11 cm magas, a tetején a nyílást hosszúkásra igazítottam. Valószínűleg össze is ragasztottam valamivel (már nem emlékszem )) mert nem jön szét. A hevenyészett kialakításnak köszönhetően az alja nem fekszik fel tökéletesen az asztalra, de ez direkt jó így, mert ezen a résen elég levegő-utánpótlást kap a láng. És végül a legfontosabb kellék az átlátszó zsugorcső, a módszer kulcsa. Az átlátszóság azért lényeges, mert melegítés közben látni kell, hogy mennyire olvad odabenn a massza.

Átlátszó zsugorcsövet leginkább elektromos szaküzletekben szerezhetünk be. Horgászboltban is kapható, mert bojlis szerelékekhez is használják, de – mint minden hobbi-termék – egy nagyságrenddel drágább, mint a polgári használatra készült megfelelője. A boltokat járva azt tapasztaltam, hogy a szines zsugorcső a gyakoribb, átlátszót nem könnyű találni. Ezt végül egy kis kóceráj villamossági boltban sikerült kapnom. 2 mm van ugyan ráírva, de a valóságban 3 - 3,5 mm a belső átmérője, ami nagyjából meg is felel a célnak. Ha van választék, akkor olyan méretet kell választani, amibe a hegesztendő zsinórok éppen beleférnek, de ne legyen túl tág sem. A cső zsugorodóképessége ugyanis nem korlátlan, és a hegesztéshez fontos, hogy a cső rászoruljon a zsinórra.

A következőkben a shooting head és a futó zsinór hurkos toldásához készítem el a hurkokat a vékony zsinór, és a fej végére. A futó zsinór esetében a hurok a zsinór saját anyagából készül. A kb. 4-5 cm hosszan visszahajtott zsinór egymás mellé fekvő szárait olvasztjuk össze.

A zsinór végét pengével vágjuk ferdére, minél hosszabban, annál jobb.

A csőben igazgassuk el a zsinórt úgy, hogy a ferdére vágott felület a másik zsinór felé nézzen. A zsugorcső kb 1 cm-rel érjen túl a hegesztendő részen.


Begyújtjuk a „kohót”

Kezdjük el óvatosan melengetni

Kezdjük el óvatosan melengetni középről a szélek felé haladva, hogy ne szoruljon be légbuborék, közben forgassuk, hogy minden oldalról egyenletesen melegedjen. Akkor van kész, amikor a két zsinór közti vonal eltűnik, egybeolvad a két szál. A hurokba szoktam egy pici drótkampót is akasztani, ennél fogva kicsit meg lehet feszíteni a zsinórt és pontosabban is lehet dolgozni két kézzel (csak akkor nem lett volna mivel exponálni )

Hengerezés

Még olvadt állapotban hengergessük meg két sima felület között, hogy még inkább összegyógyuljanak a szálak. Ez különösen ott fontos, ahol egyszálasra vékonyodik a zsinór, és esetleg nem feszül rá teljesen a zsugorcső. Ilyenkor szoktam bevetni azt a trükköt, hogy egy vékonyabb zsugorcsövet – amin a dupla hurok már nem férne át – előre odakészítek a zsinórra (sajnos ilyen méretben nekem csak szines van) és a vékonyodó szakaszt még egyszer átmelegítem, miután az első zsugorcsövet eltávolítottam.

A zsugorcsövet egy ollóval megkezdjük...

... majd simán letépjük az elkészült hurokról

Kész, ennyi.

Ha két zsinórt hegesztünk össze, akkor értelemszerűen ugyanígy zajlik az eljárás, annyi eltéréssel, hogy a másik zsinór végét is gérbe kell vágni. Ha vastagabb a zsinór(ok) bevonata, akkor az egyenletes átmenet érdekében azt is megtehetjük, hogy a hegesztendő szakaszon az egyik, vagy mindkét zsinór bevonatát laposra faragjuk (a dacron magba ne vágjunk bele!), és a lapos felükkel egymás felé nézve húzzuk őket a csőbe.

Vastagabb zsinórt...

Vastagabb zsinórra (a képen látható DT10F 1,85 mm vastag) nem a saját anyagából készítjük a hurkot, hanem a futó madzagból, vagy a zsinór vékonyabbik végéből vágott, kb 8-9 cm hosszú darabot illesztünk kétoldalt a vastag vég mellé.

Szabásminta

Hogy ne legyen túl nagy bumszli a zsinór végén, a bevonatot mindkét oldalon faragjuk laposra (fonott magra vigyázni!). Ide fog majd beolvadni a hurok anyaga.

Aszimmetrikus

A laposra faragott rész hossza kb 35 mm. Szándékos, hogy egyik felől pár mm-rel hosszabb, a másik felől rövidebb, azért, hogy az átfedő zsinórvégek kicsit el legyenek tolva egymáshoz képest. Így egyenletesebb lesz az átmenet, kisebb a bevonat törésének veszélye.

A vékony zsinór végeit az előbb látott módon ferdére vágjuk, és a lapolt részhez illesztjük...

... majd végig betuszkoljuk a leendő hurkot a csőbe (ez egy kicsit türelemjáték, hogy közben minden a megfelelő pozícióban maradjon)

Tüzet rakok aláááája, seeeejjjj...

A zsugorcső lehámozása után ez a hurok is elkészült.

Kéz a kézben.

Fehér lesz a valódi futó zsinór (DT3), csak azért a naranccsal mutattam be a hegesztést, mert a fotókon jobban látszik.

A szakirodalom szerint nem minden zsinór viselkedik egyformán, és nem mind alkalmas a zsugorcsöves technikához. A monofil magú intermediate zsinórok pl. nem toldhatók házilag ilyen módon, mert a damil belső rész kevésbé tűri a hőt, mint a dacron. A PVC bevonatú zsinórok ( a többség ilyen) általában alkalmasak a módszerhez, a poliuretán (PU) bevonatúak (Airflo, G.Loomis, Shimano) pedig állítólag még jobban hegeszthetők, nekem ezekhez még nem volt szerencsém. Mielőtt belevágunk a zsinórba, mindenképp célszerű előbb kipróbálni az egyik végén, hogy egyáltalán hegeszthető-e. Tapasztalatom szerint az úszó és a (szines) intermediate zsinórok jóindulatúan viselték a hegesztést, de a sötétzöld süllyedővel egy kicsit meggyűlt a bajom. Egyrészt sokkal nehezebb laposra faragni, mert igen szívós, kemény az anyaga (ez ugyebár tömör PVC, nincs benne az úszó zsinórok lebegését biztosító mikroballon adalék) , másrészt túlmelegítésre is érzékenyebb, könnyen duzzad és deformálódik. Azért második nekifutásra használható lett a hurok, de a hegesztés begyakorlását senki se a méretre vágott fejen, hanem inkább hulladék darabokon kezdje el.

Joggal merül fel a kérdés: mit bír egy ilyen hegesztett hurok? Széttépni nem akartam, úgyhogy pontos teherbírással nem szolgálhatok, rugós mérleggel 5 kilóval húztam meg, azt vidáman bírta.
Az első próbálkozásoknál előfordult, hogy a húzás hatására megnyúló zsinórról felvált a hegyesre vágott vég, ezért ezeken a részeken később fokozott gondot fordítottam a tökéletes összeolvasztásra. A végleges darabokon már nem jelentkezett ilyen hiba a terhelési próba után sem.

Még az is lehet egyébként, hogy utálni fogom a hurkos toldást, és a bevált összeállításokat meghegesztem fixre, de a próbák idejére célszerűbbnek tűnt a bontható, hurkos megoldásnál maradni. Egyelőre éles horgászati szituációban nem voltak bevetve a lövőfejek, mert csukapecára készült az arzenál, majd annak idején beszámolok róla, hogy működnek.

Jó játszadozást nektek is!

Benyhe János