A hosszú nimfázás

Egy kedves szlovák kapcsolatomat kihasználva lehetőség volt egy kicsit bővíteni az ismereteinket a hosszú (francia) nimfázás terén. Miroslav Antal, kétszeres világbajnok volt az, aki segített eloszlatni a kételyeket, tisztázni több homályos dolgot, és választ adott minden kérdésünkre. Szombat hajnalban találkozó Budapesten, majd irány Svit egy Poprád melletti falu, ahol kis bolyongás után megtaláljuk vendéglátónkat, aki a szálláshelyünkre kísért. Két, számomra nagyon kellemes napot töltöttünk itt el, jó hangulatban, rengeteg információval és pár pisztráng, pér megfogásának élményével gazdagodva.

Együtt a vízparton

Az alábbi írásban tapasztalataimat és az itt tanultakat szeretném átadni, mert –bár szerintem a klasszikus legyezéstől igen távol áll- az egyik, ha nem a legeredményesebb módszer olyan szakaszokon, ahol más módszerekkel nem, vagy csak szenvedve érhetnénk el eredményeket, esetleg simán kihagynánk és továbbgyalogolva „halasabb” szakaszokat keresnénk.

Miro megmutatta, mire is horgászunk (térdigérő vízben)

A hosszú nimfázás története szorosan kapcsolódik a versenyhorgászathoz. A cseh versenyzők voltak az elsők akik hosszú, vékony tippettel, lágy és hosszú botokkal, apró nimfákkal horgásztak a mások által kihagyott sodrós, sekély részeken. Francia és belga versenyzők alkalmazták a tőlük átvett módszert a 2000-es világbajnokságon, és ők kezdték egyre növelni az előke hosszát. A csehek sokáig próbálták titokban tartani ezt a technikát, de a 2008-as VB-n mindenki által ismert lett, és ezután rohamosan terjedt el a hétköznapi horgászok körében is.

A rövid nimfázás régóta elterjedt, igen eredményes módszer, sokan alkalmazzák és még rossz technikával is hatványozottan eredményesebb olyan a szakaszokon, ahol a többi módszer kevésbé alkalmazható. Gyakorlatilag a lábunk előtt/alatt horgászunk így az óvatosabb halakat kisebb eséllyel tudjuk megfogni. Könnyen belátható tehát, hogy minél hosszabb az előke, annál messzebbről tudjuk a területet meghorgászni, az óvatos halakat becsapni. Ebben rejlik a módszer nagyszerűsége de egyúttal a nehézsége is.

A francia vagy hosszú nimfázás tehát egy nimfázó módszer, amit nem túl mély, (jellemzően 0,3-1 méter) tiszta, gyors vagy nagyon gyors folyású szakaszokon alkalmazunk hosszú és lágyabb akciójú botokkal, speciális előkével, valamilyen jól látható kapásjelzővel, nagyon vékony tippettel és kisebb (akár 18-22-es méretű) súlyozott, vagy súlyozatlan, kettő vagy három nimfával.(persze csak ott, ahol a több légy használata megengedett)

A célhal jellemzően a pér, de természetesen a sebes és szivárványos pisztráng is igen jól fogható így. Megkockáztatom, hogy a hazai hasonló vízszakaszokon a domolykó és paduc horgászatára is eredményes  módszer.

Szivárványos pisztráng a horgon, mint később kiderült, nem csak az húzta

A horgon vergődő piszrángra ugyanis egy galóca vágott rá, de elengedte. Miro már fárasztás közben tudta mi a helyzet, talán nem először próbálta A hal hátán lévő vágásból és a hason lévő sebből sejteni lehet, mekkora szája volt...

A felszerelés egy lágy 9,5-11 ft hosszú bot, AFTM 3-5 osztályban. A bot hossza a csali vezetésnél fontos, hogy a zsinórunkat minél feszesebben tudjuk tartani, a vízfelszínnel (és természetesen a fenékkel) minél nagyobb szöget zárjon be, hogy a nimfák minden rezdülését érezhessük. Az alacsony zsinórosztály szintén az érzékenységet szolgálja, valamint azt, hogy a könnyű csalit könnyebben tudjuk eldobni, hisz ebben az esetben, mint azt majd később látható, a legyezőzsinórt egyáltalán nem használjuk. A bot lágysága három okból fontos. Könnyebb eldobni az apró és könnyű legyeket a legyezőzsinór használata nélkül, csak a speciális előkével.(mivel jobban hajlik a spicc, nagyobb loopot formál, kevésbé akadhat össze a több légy) A vékony tippet használata szintén a lágy botok használatát indokolja, hisz egy merevebb bot a bevágáskor azt azonnal szakíthatja. A harmadik pedig  régi vesszőparipám, nagyon sok megakasztott pért veszíthetünk el merev bottal a védekezési stílusa, lágy szájszerkezete miatt.

Előny a hosszú bot

Az orsó tulajdonképpen teljesen mindegy, talán csak annyi, hogy mivel botunk hosszú, érdemes kissé nehezebbet választani a jó súlyelosztás miatt.
Fájdalom kimondani, de legyezőzsinórra tulajdonképpen nincs is szükség. Nyugodtan köthetjük az előkét közvetlenül a backinghez, bár én ha másért nem is, de önmagam megnyugtatása végett azért használok, elvégre legyezünk, vagy mi…

Az előke méretei

Extrém hosszú előkét használunk (9-15 méter) ami kissé merevebb legyen, és vékonyodó (a Hendsnek van ilyen előkéje, de magunk is elkészíthetjük) A merevség a dobás megkönnyítéséhez kell, (ami még így is elég nehézkes) valamint a jobb kontaktus eléréséhez a csali vezetése során. Az előke után következik a kapásjelző, ami egy színes (uv. sárga vagy narancs) 10-20 cm hosszú monofil zsinórdarab, (a versenyeken ez nem lehet vastagabb, mint az előke, tehát, ha az előkénk mondjuk 20-asra vékonyodik, a kapásjelző sem lehet húszasnál vastagabb. Normál esetben használhatunk vastagabbat is a jobb láthatóság érdekében) amire 1 centinként dupla csomót kötünk. Kissé macerás de a láthatóságot nagyban növeli. Az egyszerűbb megoldás  a Hendsnek a kapásjelzője. A kapásjelzőnek két feladata van. Elsősorban a csali minden rezdülését és természetesen a kapást is látjuk, de fontos még, hogy ennek segítségével tudjuk a csalit azonos mélységben vezetni.

Az indikátor (kapásjelző) közelről

A tippet az esetek döntő többségében fluorocarbon. Általában 0,10-0,14 mm, nagyon óvatos halak esetében akár 0,08-as. Mivel nagyon apró legyeket használunk ennél vastagabb tippet használata nem javasolt.  A legyek közti távolság 50-60 cm. Mélyebb vizekben több legyet használunk, nem a távolságot növeljük. Fontos, hogy a tippetből leágaztatott oldalágaknál a felfelé álló szálat hagyjuk meg, arra kössük a nimfá(ka)t, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy oldalsó legyünk a főzsinórra tekeredjen.

A horgászat során érdemes felfelé haladni, ugyanúgy, mint a rövid nimfás módszernél, így a halakat alulról közelítjük meg, kevésbé ijednek el. A dobás kissé nehézkes, sokkal lassabban hajtjuk végre, mint normál legyezőzsinórral és meg kell várni, míg az előke teljesen kiegyenesedik mögöttünk, amit a boton rántásként érzékelünk (ehhez is kell a lágyabb, könnyű bot) Felfelé dobunk és a legyek vízre érésekor azonnal felvesszük a kontaktust a szerelékkel, mert már a süllyedő csalira is várható a kapás. Amint fenékre ért az alsó, legnehezebb nimfa, megemeljük a botot és a kapásjelzőt figyelve folyamatosan tartjuk a kontaktust a szerelékkel. A vízmélységhez úgy állíthatjuk a szereléket, hogy amikor megérezzük, hogy az alsó nimfa a fenékre ért a zsinórt megfeszítjük, így a kapásjelző valamennyivel a vízfelszín felett, esetleg egy kissé a vízbe belógva halad. Ezt a távolságot (a vízfelszín és a kapásjelző alja között) tartjuk a teljes úsztatás alatt.

Intenzív oktatás. Ha Ernő ezután sem érti...

Olyan súlyú nimfát kell választanunk, hogy az stabilan a fenéken sodródjon. Ez elég nehéz. Ha túl könnyű nem jut le a kívánt mélységbe, és hal nélkül maradunk, ha túl nehéz sokkal gyakoribb az elakadás. A felső egy vagy két nimfának a súlya nem haladhatja meg az alsóét (ha az alsó mondjuk egy gramm, akkor a felsők súlya összesen maximum ugyanennyi lehet, vagy kevesebb). Az oldalelőke hossza 6-10 cm. (érdemes a hosszabbat választani, mert így 2-3 légycserére elegendő az előke hossza) Ha  a halak a fenéken fekszenek, lustábbak vagy nem éhesek, az alsó nimfára hatványozottan több a kapás. Tehát az alsó nimfa ugyanolyan fontos mint a felső(k), erre is várhatjuk a halat és nem csak a súlyozásra szolgál.

Ernő megértette

A kapást a jelző megállása, felszínhez közeledése jelzi, sok esetben érezzük is. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Miroslav szerint a pér először megüti az orrával a csalit, csak utána kapja be, és az igazán gyakorlottak már ezt is érzik. Ezen a hétvégén nagyon nem evett a hal, de kb. 5 órai horgászat alatt mi összesen nem fogtunk annyit, mint Miro egyedül. Az utolsó helyen, ahol megálltunk én egy kapásig jutottam, ő hetet fogott. Nagyjából ennyi egy átlaghorgász és egy profi közti különbség… Maga a technika tehát nem túl bonyolult, de rengeteg kitartást, gyakorlást és sok beszakított nimfát igényel, de ha megtanuljuk érezni és olvasni a szerelék által küldött jeleket megsokszorozódhat eredményességünk.

Műlégytan haladóknak

Végül, nem vitaindítónak, de ez a módszer manapság valóban a legeredményesebbek egyike, de a klasszikus értelembe vett legyezéstől valóban elég távol áll. Ki-ki döntse el tehát belevág-e vagy sem.

Az utolsó dobások