Hideg fúzió, avagy a legyezőzsinórok toldása másképpen

Evés közben jön meg az étvágy. A legyezőzsinór szabás-varrás közben hamar szembesültem a zsugorcsöves olvasztás korlátaival (damil magos zsinórokhoz nem alkalmas), ezért elkalandoztam a "hideg fúziós" módszerek felé. Az eljárás lényege, hogy egy dacron magos zsinór belsejében lévő csatornába fűzzük és ragasztjuk bele a másik zsinórt. Tehát legalább az egyik zsinór dacron alapú kell hogy legyen, a másik lehet monó vagy dacron belsejű is.
Al Buhr könyve és a net ehhez is ad támpontokat (Google, fly line splicing), és nem is kell hozzá űrtechnika. A legnagyobb feladat a kételkedésünk legyőzése: ha eddig mindenkinek működött, akkor várhatóan nekem se fog szétjönni a toldás
Nem túl régóta, de meggyőző eredményekkel használok egy házilag toldott intermediate végű zsinórt, amit először harisnyás módszerrel raktam össze. Tulajdonképpen úgy is teljesen használható volt, de összeragasztva még szebb és jobb lett. A második projekt egy rövidfejű, "nemszeretem" úszó WF zsineg "sinktippesítése" volt egy barátom részére, az is jól sikerült. Legutóbb pedig egy balinozó célszerszámnak szánt, intermediate végű lövőfej készítésébe vágtam bele, amit most lépésről lépésre bemutatok.
Az alapanyagok természetesen nem újonnan vásárolt zsinórok, mert ha már boltba kell menni érte, akkor eleve olyan zsinórt vesz az ember, amilyenre éppen szüksége van, és nem kezd toldozgatni (vagy ki tudja... ). Az a szerencse, hogy a legyes háztartásban (legalábbis az enyémben ) az évek során felhalmozódnak ilyen-olyan használt, kapott, csereberélt, orsóval örökölt, e-Bay-ről seftelt, párszor kipróbált és félretett madzagok, amiket nem sajnálok feláldozni a kísérletezés oltárán abban a reményben, hogy az újrahasznosításból esetleg valami értelmes dolog is kisülhet.

1. A házasulandó felek: egy front taper nélküli 8-as úszó DT és egy 6-os intermediate kábel

A front taper hiányát elég jól kompenzálja a 3 m hosszú, 2 számmal kisebb végdarab, legalábbis sztrímerezéshez teljesen megfelelő, normálisan dobható zsinór lett a végeredmény.

2. További kellékek

• - 25-30-as damil, a köpeny eltávolításához.
• - Vékony, kis fokú varrótű.
• - Tűreszelő (horogfenő), a tű hegyének letompításához.
• - Egy kis darab finom csiszolópapír a zsinór megfogásához, ha puszta kézzel túlságosan csúszik.

A többi hozzávaló mibenléte és rendeltetése azt hiszem nagyjából magától értetődő.

3. Tompítás

A tű hegyét azért célszerű "lebutítani", mert így jobban követi a dacron közepében lévő vékony csatornát, nem szúródik bele a zsinór szövedékébe.

4. Keressük meg a közepét!

Vezessük be a tűt az úszó zsinór egyenesre vágott végén.

5. Jól jön a satu

Amikor már 1 centire bent jár a tű, könnyebb úgy bánni vele, ha satuba szorítjuk. Ha megcsúszik a kezünk a zsinóron, akkor egy kis darab finom csiszolópapírral fogjuk meg. Célszerű a tű hegye felől tolni a zsinórt, és nem a tűn lévő részét húzni, mert előbbi esetben tágul, az utóbbiban szűkül a dacron belsejében lévő járat, és rászorul a tűre.

6. Kb. 2 cm után vezessük ki a tű hegyét a zsinór oldalán

7. Fogást váltunk

Toljuk fel a zsinórt a tű fokáig, és a tű hegyét fogjuk a satuba.
Ezzel a zsinór úszó felét előkészítettük, most nézzük az intermediate-t!

8. Hámozás

Az intermediate zsinór köpenyét egy damilhurokkal húzhatjuk le a legkönnyebben.

9. Inkább apránként, ne egyszerre

Kb. 6 cm-t kell lecsupaszítani, de ezt ne egyszerre tegyük. 2 cm-es szakaszokban haladjunk, így még szépen lejön a köpeny, összetorlódva nem szorul rá a damil magra, és a damil se gyűrődik meg a túlzott dögönyözéstől.

10. (Zab)hegyezés

Próbáljuk meg 10-15 mm hosszan kihegyezni a damilt; ezt a részt fogjuk majd befűzni a tűbe.

11. Recézés

A beragasztásra kerülő damilszakaszt fogóval kicsit szorongassuk meg. Az egyenetlen, érdesített felület több ragasztót visz magával, és jobban is tart rajta a ragasztás.

12. Befűzzük a kihegyezett damilt

13. Hurrá, átbújt! Ez már fél győzelem!

14. Megint segít a satu

A befűzött damil kilógó végét fogjuk be a satuba. Persze lehet akár szabadkézben is, de a satu egy legyesnek mindig kéznél van , másrészt meg nem árt egy egzakt, fix pont, mert a ragasztásnál gyorsan kell dolgozni.

15. Egy csepp ragasztó elég

A rücskösített damilrészt kenjük be vékonyan(!) pillanatragasztóval.

16. Most kell a gyors és biztos kéz!

Egy mozdulattal húzzuk össze ütközésig a két zsinórt. Vigyázzunk, ne toljuk neki nagyon a másik zsinór köpenyének, mert akkor görbe, gyűrött lesz a toldás. A felesleges, kitüremkedő ragasztót azonnal töröljük le.
Pillanatragasztó helyett sokan inkább Aquasure-t, vagy más hasonló, lassú kötésű ragasztót ajánlanak, azzal több idő van az igazításra. A flexibilis ragasztó további előnyeként említik, hogy nem lesz merev a toldott zsinórrész, bár én nem vettem észre, hogy a pillanatragasztótól túlságosan megmerevedne. Arra viszont tényleg ügyelni kell, hogy a zsinór külsejét ne ragasztózzuk össze, mert attól valóban rideggé, törékennyé válik.

17. Nyissz!

A kiálló zsinórvéget tőben vágjuk el, majd húzzuk meg a két zsinórt, hogy a csonk vége eltűnjön a köpeny alatt. A lyukba (csak bele, ne mellé!) egy tű hegyével applikáljuk egy kis ragasztót vagy lakkot, hogy a zsinór magját megvédjük a beázástól.

18. Egybeforrtak

19. A futózsinórt is beragaszthatjuk

Hasonló módon beragaszthatjuk a monofil futózsinórt is a lövőfej másik végébe. Itt egy pár mm-es darabon lecsupaszítottam a legyezőzsinór végét, hogy ne egy nagy ugrás legyen az átmérőben, hanem két kisebb. A 30-as damilból kötött tűcsomó részben biztonsági faktor, másrészt a kirojtolózástól védi a köpenyt. Visszahúzásnál egy kicsit kopogva jön át a gyűrűkön a toldás, de nem akadozik, alig lehet érezni.

20. Alternatív megoldás, dacron magú zsinórral

Nem csak monofil magú intermediate, hanem dacron alapú süllyedő zsinórból is készülhet a ragasztással betoldott végdarab, sőt valószínű, hogy a ragasztóval átitatott, szövött zsinór még jobban beragad, mint a tömör damil. A hámozást hasonló módon, damilhurokkal oldhatjuk meg.

21. Rojtolás

A dacron végét 10-15 mm hosszan bontsuk szét elemi szálakra egy tűvel.

22. Felezés

A rojt felét vágjuk le. A vékonyított részt fűzzük a tűbe, így duplán véve sem fog beszorulni, amikor a másik zsinóron áthúzzuk. Innentől ugyanaz az eljárás, mint a monofil magú zsinórnál.

A kész zsinór gyakorlatilag úgy viselkedik, mintha egy darabból lenne. A gyűrűkön áthaladva gyakorlatilag nem lehet érzékelni a toldást, ellentétben a harisnyás és a hurkos megoldásokkal. Ami a toldott rész teherbírását illeti, számomra az is eléggé meggyőzőnek tűnik. Az első próbaragasztáskor csak 1 cm sima damilt ragasztottam be, azt is alig bírtam széthúzni. A recésített, 2 cm hosszan beragasztott toldást nem sikerült puszta kézzel széttépnem. Valószínű, hogy nem is a ragasztott résznél jönne szét, hanem a tűszúrás helyén meggyengült pontnál szakadna el a zsinór, de ez a veszély 25-ös tippettel horgászva biztosan nem fenyeget.
Végül, de nem utolsó sorban a halak is igazolták a rendszer működőképességét. Az első próbapecán 4 balinnal avattam fel a toldott madzagot, úgyhogy merem ajánlani mindenkinek a házilagos készítésű, testre szabott zsinórokat, ha van hozzá kellő ambíció, célkitűzés, és 1-2 szabni való zsinór a fiók mélyén.

Benyhe János