Légyzőasztal

A jó horgász holtig tanul.
Finomítja technikáját, kipróbálja és honosítja az új anyagokat illetve felszereléseket, próbál új vizeket, eddig ismeretlen halfajokat, megtanul új módszereket... A műlegyező horgász még hatványozottabban ilyen, másként nem is vált volna műlegyessé, hanem ülve marad az első bokornál, és várja a halat
A legtöbb műlegyező horgász ezen felül még a műlégykötés diszciplinájában is fejlődik:
-egyre szebb, fogósabb legyeket köt,
-egyre több légykötő anyaga és szerszámja van,
-és egyre optimálisabban tárolja illetve használja azokat.

Ezzel kapcsolatban szeretném az örömöm és egy pár gondolatom megosztani veletek.

A légykötő "tudományom" fejlődésében legfontosabbak természetesen a barátok, mesterek és múzsák voltak, meg persze maga a kötés, a gyakorlás, mert mint tudjuk, - das Binden macht den Meister! Ez persze egyszerűen hangzik, de egy mai "normális" otthonban, családban, nem igen sok lehetőség illetve hely adódik a tudás elmélyítéséhez, illetve igen nagy kompromisszumkészséget és fegylemezettséget igényel a helyzet. Most kérem azokat, akik egy saját légykötő illetve hobby szoba fölött rendelkeznek, ahol becsukják az ajtól és minden rendben. Szóval ők most ne olvassanak tovább, menjenek a ... szóval olvassanak valami mást, ne is szóljanak hozzá, nem is akarom tudni, kik azok...

A többiek viszont értik, mire gondolok. Számomra a légykötésben a legnagyobb teher, hogy el kell pakolni utána. Vagyis előkészülök, kipakolok, megkötöm őket, majd mindent el kell rakni. A kreatív légykötés úgy működne, hogy térülök-fordulok, eszembe jut egy ötlet, leülök, megkötöm, és megyek tovább. Ha előtte s utána pakolgatni kell, akkor neki se fogok. Más nem tudom, hogy van ezzel. Diák koromban kötöttem eladásra is, nagyüzem volt otthol. Akkoriban soha nem pakoltam el, az asztal 1/4-ét mindig légykötő cuccok borították, persze minden anyag zacskóban, dobozban. Vettem egy asztali porszívót, és azzal minden toll-szőr darabot, maradékot eltüntettem kötés után. Nyilván ez azért tudott működni évekig, mert egy nagyon megértő párom volt. Persze ha vendégek jöttek, stb... akkor bizony el kellett pakolni.

A cuccoknak vettem egy irodai szekrényt, sok kis fiókkal, amikben hely volt mindennek. Van aki egy "szerszámosládában" tárolja, szállítja az anyagokat, de ahhoz is kell egy asztal, amin kötni lehet. Nekem jó pár éve, egy dán bútorboltban járva jött a megvilágosodás, amikor is egy szép szekreter mellé leültem. Rögtön láttam benne a tökéletes hobby-bútort. Mutat a lakásban, van hely benne a cuccoknak, lehajtva az asztallapot lehet rajta dolgozni, majd visszahajtani, és minden a legnagyobb rendben van. Ha kedvem lesz, lehajtom az asztallapot, kötök egy pár legyet, majd ismét felhajtom, minden ott hagyva. Tökéletes

Aztán költöztem, lakás újítottam fel, berendezkedtem, majd előjött a régi látomás, és elkezdtem szekreter után nézelődni. Azt tudtam, hogy egy pozdorja lego-bútort nem akarok, de a szép új fabútoroknak viszont meg volt/van az áruk. Félreértés ne essék, teljesen jogos egy korrektül kiszárított és megmunkált tömörfa bútorért elkérni egy pár százezer forintot, csak nekem ennyi pénzem nem volt egy légykötő bútordarabra. Így aztán használt bútorokat kezdtem nézni. Vannak ugye a hollandok, németek, erdélyiek, vannak lerakatok, meg ugye az internet. Tavaly találtam egy szépet, kimentem megnézni, és bizony tetszett. Még alkudni is tudtam, de ebből jött a probléma. Ugyanis ha annyit fizetnék, akkor ne kártyával, hanem csak készpénzzel, ami pont ott, pont annyi nem volt. Sőt, a kocsimba sem fért volna be. Ezért úgy gondoltam, majd visszajövök készpénzzel és egy nagyobb kocsival. Közben jöttek dolgok... és mikor egy jó hónappal később megjelentem a szekretérért, akkor már nem volt. Volt persze csalódás.

A Vatera.hu -n találtam a legtöbb ajánlatot

.
Aztán nézelődtem ismét az interneten, a Vatera-n, ahol azért van egy alap választék. Úgy kb. 10.000 Ft.-tól, régi, felújtandó daraboktól a több százezer forintos Biedermeier vagy Lajos korabeli Übermájer csodákig. Húsvét előtti héten akadt meg a szemem rajta, szerelem volt első látásra. Tömör tölgyfa, nem túl nagy, rendben van, korrekt ár, és igaz nem Budapesten, de Húsvét után a szülőktől visszajövet pont útba esik. Úgy is volt

Fontos, hogy legyenek ezek a kihúzható támasztók, amiken stabilan fekszik a lenyitott asztallap.

.
Persze le kellett mosni, kipucolni, de nem volt nagy munka. Most még ismerkedünk, idővel eldől, hova mit kell tenni, hogy optimálisan kéznél legyenek a szerszámok. Tetszik a kialakítása, ergonómiája, szóval ez a "beginning of a beautiful friendship"

Kezd a hely benépesülni...