Felszerelések

Ha Ralf Vosseler, a nálunk is kedvelt legyezőorsók atyja mikulásruhát öltene, vajon mit kívánnánk tőle? Kinek lenne mersze szemrebbenés nélkül egy kék S2-ért folyamodni? Hadd hallom?! Nekem nem volt. Én „csak” egy gyárlátogatást eszközöltem ki a vajszívű mesternél. Mindig is érdekelt, hogy nézhet ki élőben egy ilyen műhely, hát megkörnyékeztem, ő pedig nem tudott ellenállni…

A jó horgász holtig tanul.
Finomítja technikáját, kipróbálja és honosítja az új anyagokat illetve felszereléseket, próbál új vizeket, eddig ismeretlen halfajokat, megtanul új módszereket... A műlegyező horgász még hatványozottabban ilyen, másként nem is vált volna műlegyessé, hanem ülve marad az első bokornál, és várja a halat
A legtöbb műlegyező horgász ezen felül még a műlégykötés diszciplinájában is fejlődik:
-egyre szebb, fogósabb legyeket köt,
-egyre több légykötő anyaga és szerszámja van,
-és egyre optimálisabban tárolja illetve használja azokat.

Mi persze tudjuk, hogy ha egy kicsit utánanézünk, a világ bármely híres emberének felmenő ágában találunk magyarokat, legyen az imádott hollywoodi színész, francia elnök vagy atomtudós. Az sem igazán lepett meg, amikor egyik dán barátom mondta, hogy az amerikai Ted Juracsik, az elismert orsóépítő, valójában magyar származású. Nyilván azért tudta még ő is, mert Juracsik Tibor nem csinált titkot a gyökereiből. A Tibor orsók a világ legjobb műlegyes orsói közé tartoznak, a kemény tengeri horgászathoz pedig valószínűleg a legjobbak. Engem a respekt, kíváncsivá tesz, így első adandó alkalommal kifaggattam Juracsik Tibort az életéről, halakról, orsókról…

Miért?

Aki nem barkácsol, annak nehéz megérteni, hogy miért kezd bele valaki egy ilyen kétes sikerű kísérletbe, ezért egy pár sorban megpróbálom megvilágítani a hátteret. Elég messziről indul a történet, hiszen legalább 10 éve mellőzöm a merítőhálót.

Dear Messrs. Hardy,

Köszönőlevelek ezrei kezdődtek ezzel a három szóval, több mint egy évszázadon át. De mi a titok, aminek hatására mind a mai napig horgászok milliói esnek révületbe, ha meghallják a szót: Hardy?

Mint páran tudjátok, botmániában szenvedek, és állapotom elég gyógyíthatatlannak tűnik...
A teljesség igénye nélkül gondoltam írok pár sort "fétistárgyunkról" a legyezőbotról. Sokminden kimaradt, de remélem pár hasznos infóval is szolgál. Az esetleges pontatlanságokért elnézést kérek. Az írás egy cikk kiegészítéseként készült segítségképpen, ezért inkább informális, mint irodalmi, néhol esetleg felületes. Szívesen veszem a későbbi észrevételeket, kérdéseket, kiegészítéseket a témával kapcsolatban. Esetleg egy új rovat is születhet belőle a fórumon...

És hogy kerül az a kis légy a hal elé? –kérdezte egyszer tőlem egy érdeklődő. És valójában ez a 10.000 dolláros kérdés, mert ettől más a legyezés. Hogy milyen szerelés kell ahhoz, hogy odavarázsoljuk a legyet??? A kiválasztásakor a végső döntésben egyértelműen az esztétika és a rendelkezésünkre álló budget is jelentőséggel bír, de erre nem érdemes sok szót vesztegetni, mert ugye ízlések és pénztárcák között különbség van.

Aki legyezőhorgászatra adja a fejét előbb-utóbb rádöbben, hogy gázlóruha nélkül az élet értelmét veszti.