Műlegyes - Wellness

Végre áthajtunk a Huchen-jeiről híres Dráva fölött, ahogy a Dunai Galócát hívják errefelé. Innen már nincs messze Kötschach-Mauthen. A hotelt is rögtön megtaláljuk a főutcán, a templommal szemben.

Olyan mélyen alszom, nem is emlékszem, mit álmodtam, mikor egy Hardy Marquis hangos racsnija ébreszt. Na nem álmomban, hanem a valóságban. A kis okos, ”polyphone” Nokia játszik ébresztőórát. És hát van ettől gyönyörűbb hang, amire ébredhet egy legyezőhorgász?

A gyors reggeli után egy villámleltár a mellény zsebei fölött, majd megvesszük az engedélyt a recepción. Karl, a guide-unk, is megérkezik. Felvázolja a lehetőségeket, és azt ajánlja, hogy kezdjünk a Gail nevű folyócskán. Rövid szerpentinkedés után már látszik a folyó balra lenn a völgyben. Lehajtunk. Hhááááát, ez a rész nem tériszonyban szenvedő sportiknak való.

A Gail völgye

Kellemes meleg van, úgy döntünk szárazléggyel indulunk felfelé. Én kapom a barátságos bal oldalt, ami passzol a jobbkezemhez. Karl egy magasan úszó szárazlegyet javasol, nálam a Humpy a kategóriagyőztes. Lassan dolgozunk felfelé, dobás—dobás után terítjük az igéretes vizet. Úgy 15-20m széles a folyó itt, nem zavarjuk egymást. Karlé görbül először. Effektíven fárasztja a halat, egy 25-30cm-es pért, de nem sokat látok belőle. Anélkül hogy kivenné a vízből, kifordítja az előírt szakállnélküli horgot a szájából. Und Tschüss.

A Gail ezt a részét sokan Kis-Kanadának hívják

Szeretem a ritmusát az áramlattal szembeni szárazlegyezésnek. „szárítás-dobás-zsinórszedés-orsódobás-szárítás-dobás….” Csodálom a hegyeket körülöttem, és későn veszem észre a kis örvényt valahol a legyem körül. Meglepődve emelem a botom, épp olyan meglepődve ugrik egy pisztráng ki a vízből. Egy méretes szivárványos. Ellenőrzöm a legyem, és horgászom tovább. Mindketten fogunk egy jó pár halat, Karl talán eggyel többet. Érthetetlen módon, a helyieknek többször van szerencséjük ;-)

Tiszta vízben, jobb alázatosan közeledni a halakhoz

Karl oldalán egyre közelebb folyik a víz a meredek parthoz, ahol a hóolvadás mély és erős áramlata év, év után kifényezte a sziklát. Figyelnie kell, hogy jó helyre rakja a lábát a keskeny sziklapárkányon. Egy súlyozott nimfára cserél, ami le fog menni a mély vízben álló halakhoz. Háttal a sziklafalnak horgászik tovább, rövid, nyugodt dobásokkal vezeti elegánsan a wolfram-fejű-nimfát az áramlatban. Ha nem tudnám, hogy osztrák, azt hihetném, hogy csehnimfázás… A feszült botból egy pillanatra úgy tűnik, mintha a fenék kövei közt akadt volna el a nimfa, de a kövek ugye nem vergődnek…. Sőt ez egyike a nagyobbaknak. Semmi ugra-bugra, splishy-splashy fishrodeo, lenn marad a mélyben, kihasználva a víz erejét is, úszik gyorsan lefelé. Úgy kb. 30m után hirtelen meggondolja magát, megfordul, és irány felfelé. Karl megpróbálja gyorsan visszatekerni a zsinórt, miközben egyensúlyozik a sziklák peremén. De a hal gyorsabb, és a zsinór elúszik Karl mellett, aki nagy igyekezetében, hogy kövesse a halat, majdnem belecsúszik a vízbe. Ettől egy kicsit megnyugszik. Mármint Karl, nem pedig a hal, ami továbbra is tempósan úszik felfelé, amíg is az előke nem bírja tovább az áramlat nyomását, és feladja.

Hoppá, ez majdnem nedves légy

Lassacskán megéheztünk, visszasétálunk a kocsihoz. Elő a tarisznyával, amit egy nagy kőre terítünk. A kenyér és hagyma mellé még pakolt a helyi Metzger egy kis pástétomot, szalámit, sonkát, és persze szárított húst. A hegy mélyén érlelt, szárított hús, évszázadokon át érte el mai tökélyét, éppúgy mint az Alpok lejtőin termő gyógy és fűszernövények használatánál az összetevők harmóniája. Teába, szalámiba, akár snapszba…

Egész magasan fekszik a Grünsee

Nézzük meg a Grünsee-t délután, mondja Karl. Holnapra egy hideg frontot igérnek, és a tó 1.250m magasan fekszik. Kanyar, kanyart követ, az utolsó pár száz métert gyalog kell mennünk. Egy szép kis tengerszem vár ránk, tükörsima vizében a környező magas hegyek tükröződnek. Egy lehellet nincs a levegőben. Reménykedve nézem a tó mély, hihetetlenül tiszta vizét, minden követ meg tudnék számolni a fenéken. Szaibling, int Karl a fejével. Én is látom. Egy igencsak méretes portyázik a hínáros szélén. Érezhetően hűlt a levegő, semmi mozgás a felszínen, így nimfát kötök a végére, és egy kis CDC-t egy méternyivel feljebb. Próbálom 2 léggyel növelni az esélyeimet. Nem nagy eredménnyel, hiába fésülöm át az öblöt módszeresen. Lassan feltámad a szél is, engedem, hogy belekapva a lógó zsinóromba, lassan vigye a legyeket előre. Egy-egy cserkésző halat látok, de nem törődnek a legyeimmel.

Légyválasz

Visszamegyek a hátizsákhoz a pulcsiért. Segít valamit, de térdig a hideg vízben állva, még mindig majdnem fázom. Egy pillanatra megirigylem a barátnőm. A hotelben maradt, hogy kipróbálja a különböző wellness lehetőségeket. Van miben dúskálni, szauna, gőzfürdő, masszázs, ilyen-olyan pakolás…. Jó világ van az asszonyokra, de igazi férfiak végighorgásszák a napot és majd felmelegednek a bárban. Dolgozom szorgalmasan tovább. Ezeknek a sötét felhőknek nagyon hó szaga van, mondja Karl. Én csak mosolygok, augusztus van, de hát ő ismeri a hegyeket. Szóval hazahajtunk.

Szeles, hideg, esős reggelre ébredünk. Eszünkben sincs sietni, inkább kipróbáljuk a hotel specialitását, Bio-Frühstück. Mindenféle ínyencségek reggelire, bio-termelőktől. Úgy 10 körül hajtunk ki, és egy órán belül ki is tisztul. Ráadásként, még egy-két pért is fogtunk. Lassan érezzük a nap erejét, ami lehetőséget ad a környék egyik legfestőibb vizét kipróbálni. A Valentinklamm, mint neve is mondja, egy szurdok, ahova ha a vízszint megengedi, egyszerűen be lehet sétálni. Így nyár végére nem sok víz van, felmehetünk addig, ahol a patak kibukik a hegyből. Mert a patak helyenként eltűnik a hegyben, hogy valahol később ismét kibukkanjon. Mózesnek volt dolga itt, de a karsztvizek ismerői tudják miről beszélek.

A festői Valentinklamm

Hűs, nedves erdőalja-illat csap meg, ahogy besétálunk a szurdokba. Mindkét oldalon szinte függőleges, magas sziklák. Lent csak mohák és páfrányok díszitik a köveket, fentebb már kisebb bokroknak is van elég fény, egész fent pedig igazi fák kapaszkodnak gyökereikkel elkeseredetten a hegy testébe. A szurdok és vele a patak is szenvedélyesen kanyarog, 50m-nél többet nem igen látunk előre. A víz sok helyen csak 30-50cm mély, másütt méteres gödröket vélünk. Festőien, romantikusan kisérteties az egész. A nap éppen besüt a szurdok mélyére, aktiválja a halakat is, és megkönnyíti, hogy meglássuk őket a kristálytiszta vízben. Sárga polarszemüveg a legnagyobb segítség itt. Karl egy micro-CDC flymf-öt varázsol elő. (flymf (flümf) = skandináv eredetű bolyhos száraz-nimfa, ami úszik) Alig látom. Úgy 20-as, talán kisebb a horog, az ajánlott előkevastagság pedig 10-12mm!

Elindulunk felfelé, de a halak polarszemüveg nélkül is hamarabb észrevesznek bennünket. Én dobhatok az elsőre, ami már egyértelműen riadót fújt. Áramvonalas, fénylő teste nyugtalanul lóg az áramlatban. Tisztán látszik a sok fekete és a néhány piros pötty. Az első dobásomra kilő oldalra, és keres egy lyukat a hegyben, ahol elbújhat. Karl is így jár a következő hallal, annak ellenére hogy winnetou-módon lapulunk. Óvatosan horgásszuk végig a patakot. Nem sok halat fogunk, de nem is könnyű koncentrálni, ebben a festői környezetben.

Szivárványos

A hotel bárjában egy pár sörrel búcsúztatjuk a napot. A Hotel Post, generációk óta családi kézben, nagyon stílusosan van kialakítva. Eredetileg, mint minden hotel post, a postakocsik pihenőhelye volt, ahonnan másnap friss lovakkal megtankolva bonyolítódott le az akkori logisztika. A mai vendégek inkább a környék lehetőségeit hihasználva a legyezőhorgászatra és más outdoor szabadidőprogramokra fókuszálnak, míg a horgászbarátnők és feleségek inkább a hotel wellness birodalmában hagyják magukat elkényeztetni.

Másnap a Mühlbach-ot nézzünk meg, ami egy igazi erdei patak, gödörről-gödörre ugrálva csobog lefele a sűrű erdőben. A leggyönyörűbb lazaclépcső, amit valaha láttam. A kis rövid 4-es botom rakom össze. Mivel hal csak a gödrökben várható, legfontosabb fedezékben maradni és rövid precíz dobásokkal próbálkozni. Pici nimfával próbálkozom. Biztosan működne egy poli-bogár is, csak nagyon nehéz a szárazlegyet meghorgászni a sebes vízben. Az 5-ik pool-ban eredmény is mutatkozik. Gyönyörű sötét sebes, rikítóan piros pöttyekkel. Egy féltucat pisztáng után elégedetten fejezem be az erdei sétám.

Valentinsee

Még visszaindulás előtt megállunk a Valentinsee-t megnézni. A „feneketlen” tó felduzzasztott vizében, még 6-8m-es mélységben is tisztán látni a köröző kapitális pisztrángokat, de időnk már csak fotózásra van. A Valentinsee mellett kis, bekerített, ápolt, első világháborús katona-temető fekszik. Közelebb menve látjuk, a fejfák egy részén magyar nevek vannak. Egy pár szál virággal búcsúzunk, a vizektől pedig szép emlékekkel. A barátnőm még soha nem volt ilyen boldog és elégedett 3 nap közös horgászás után. Ide még visszajöhetünk, mondja.

Info:
Fekvés: Ausztiában, Klagenfurt/Villach –tól nyugatra, Budapesttől kb. 600km, szinte végig autópálya.
Szezon: április 16. – október 31.
Árak: 33km horgászvíz + szállás reggelivel és welness lehetőségekkel. Kedvezményes hétvégi, elő-utó szezon csomagok, de legjobb az aktuális árakat frissen megkérdezni.
Halfajták: pér, sebes pisztráng, szivárványos pisztráng, szaibling
Felszerelés: hosszabb, 9’-9’6“ - # 4/5/6-os bot a Gail és a tavi horgászathoz, rövidebb 7’6”-8’ - # 3/4/5-ös a szurdokban és az erdei patakhoz.
Legyek: 10-20 nagyság, csak szállkanélküliek megengedettek. Goldkopf nimfa, marabu mint wolly-bugger, CDC száraz és nimfa, magasan úszó szárazlegyek, pl. Humpy, muddler az alkonyatra, de a hotel szívesen segít.
Guide: ajánlott, legalább az első napra. Gyorsabban megtalálod a folyót, hamarabb megtalálod a halakat benne, és hát lényegesen kisebb a hibaszázalék, mikor ő választ legyet. A hotel segít.
Szállás: a Hotel Post tulajdonképpen a víz tulajdonosa/bérlője, és mint Ausztriában elterjedt, horgászat csak a hotel vendégeinek lehetséges. Természetesen beszélnek angolul is.

Naturabenteuer Hotel Post
Familie Klauss-Lanzer
Kötschach 66
A-9640 Kötschach-Mauthen
Tel.: +43 (0) 4715 / 221-0
Fax.: +43 (0) 4715 / 222-59
Internet: www.flyfish.at
eMail: office@flyfish.at