Gacka

Horvátország nekünk legyezőhorgászoknak sokkal több, mint nyaralásunk színhelye. Jobbnál jobb legyesvizek találhatóak hegyei között, elfogadható árakkal, barátságos, és segítőkész emberekkel, finom ételekkel. Másik jó tulajdonsága, hogy nemcsak hegyek között rohanó, gyorsfolyású folyói, patakjai vannak, hanem síkvidéken lassan áramló mészkőpatakja is. Ez a Gacka.

Egy igazi "chalkstream" amiről minden legyes álmodik

A szerb háború kirobbanása előtt világhíres volt, messzeföldről jöttek horgászok, hogy próbára tegyék tudásukat ebben a mély és kristálytiszta vizű folyóban. A háború sajnos megkoptatta hírét, de az utóbbi pár évben a szorgos telepítéseknek valamint a kitűnő és gyakori ellenőrzésnek köszönhetően mára újra a régi fényében pompázik. A tájékozódás végett a Gacka „fővárosa” Otočac, mi Čovići falucskában szálltunk meg, és a legjobb szakaszok is ennek a falunak a közelében találhatók. Maga a folyó két nagyobb, a mészkőtalajból  előtörő forrás egyesüléséből ered, majd pár másik, szintén a közelben eredő patak támogatásával duzzad kisebb folyóvá.

Mivel karsztvízről van szó és a folyó viszonylag rövid, a víz télen-nyáron viszonylag egyenletes hőmérsékletű, (még a legrekkenőbb hőségben sem emelkedik a vízhőfok 15 fok fölé) esőzések idején sem zavarosodik be, semmilyen ipari létesítmény nem települt rá, ennek köszönhetően ivóvíz tisztaságú. A  tilalmi időt leszámítva szinte mindig horgászható, még áradások idején is. Viszonylag rövid útját (a folyó teljes hossza mindössze 32 km) a Švičko tóban fejezi be.

A Gacka lassan folyik, sőt inkább áramlik igen mély medrében, tehát a horgászat csak a partról lehetséges. Iszonyatosan dús vegetáció és hatalmas mennyiségű táplálék (602 kg/ha) az, amiért az itt élő halak 4-5-ször gyorsabban fejlődnek és látványosan nagyobbra nőnek, mint más vizekben. A víz a legendáknak megfelelően tényleg nagy számban rejt kapitális pisztrángokat. A dolog szépséghibája az, hogy mivel a víz kristálytiszta és igen lassan folyik a halaknak rengeteg idejük van megvizsgálni a csalit, az előkét, és eldönteni, hagyják-e átverni magukat, vagy sem. Viszont a túl vékony előke használatával gyakorlatilag minden esélyünket elveszítjük a megakasztott hallal szemben, mert a pisztrángok erősek, megakasztásuk után azonnal a dús vegetáció felé veszik az irányt, és ha elérik, szinte biztosan nem jönnek ki onnan, szakad az előke elvész a légy és vele a hal is.

A szabályokról: A napijegy 35 €. (Čovićiben az étteremben, boltban, kocsmában is váltható) Horgászni március 1-től október 31-ig lehet. Naponta egy hal tartható meg, melynek mérethatárai a következők: sebespisztráng 50 cm, a szivárványos pisztráng és a pér pedig 40 cm. Az előkét súlyozni nem szabad, kapásjelző használata nem megengedett, és csak egyetlen légy használható.
A folyó három szakaszra van osztva, melyek a következők:
1. A forrástól Stanišić hídig (az ötödik híd) csak legyezni lehet. Sinačka pučina patakbefolyótól az első hídig ( Podgora) kíméleti szakasz, csak a Catch&Release megengedett, minden halat vissza kell engedni.
2. A Stanišić hídtól lefelé a legyezés és a műcsalis horgászat is megengedett.
3. A Švičko és Gusić tavakon természetes csalikkal is lehet horgászni.
Az ellenőrzés gyakori, a szabályok megszegőit szigorúan büntetik.

Általában elmondható, ha egy folyónak van Catch&Release szakasza, akkor ott mindenképpen eredményesebb horgászat várható, mint a többi, kevésbé kímélt szakaszokon. Délutáni megérkezésünk után elfoglaltuk a szállást, megvettük a napijegyeket, konstatáltuk, hogy a víz még mindig nagyon tiszta, és mély, valamint a dús parti növényzet miatt ajánlatos a dobókosár használata. A hotel, ahol megszálltunk igen jó étteremmel is rendelkezik, megvacsoráztunk, majd aludni tértünk.

Másnap kora reggel a Hotel Gacka lebombázott épületétől indultam lefelé. Nyárhoz képest igen hűvös, ködös volt a reggel, de szerencsére gyorsan melegedett az idő. A víz teljesen üresnek tűnt, a dús vegetációban halaknak még a nyomát sem láttam. Lassan haladtam a nedves fűben, próbáltam észrevétlenül mozogni a parton, mivel a halak igen jól látnak, és nem szerettem volna már jöttömmel elijeszteni potenciális ellenfeleimet.

Az első halakat egy nyíltabb szakaszon a túloldali nádas tövében pillantottam meg, pár nagyobb szivárványos képében. A halak mérete és a nehéz terep miatt 16-os fluorocarbon előkét használtam, 16-os méretű szürke, CDC quill léggyel. Az első dobásra semmi, de a másodikra feljön a légyre egy méretesebb száj, és rövid gondolkodás után behörpöli a legyet. Akasztás, viszonylag rövid és erőszakos fárasztás és megvan az első, egy 53 cm-es szivárványos. Óvatos visszaengedés (nem vagyok egy puszilkodós fajta) után kissé lejjebb mentem, és újra próbálkoztam. Félóra eredménytelen próbálkozás után -miközben látod, hogy ott vannak, és esznek- akasztottam a másodikat szintén szárazzal. Nagyobb mint az előző, és pár másodperc huzavona után berohan a növények közé, nem tudom meggátolni. Próbálom húzni kifelé, meg se moccan, de érezni, hogy még nem akadt le, rajta van. Belazítom a zsinórt, hátha kijön magától, de meg se mozdul… persze hisz nem hülye. Várok egy kicsit, de kénytelen vagyok belátni, hogy ezt a csatát elvesztettem – beszakítom.

Sajnos ez a vesztett csata a nap folyamán többször is megismétlődött, természetesen a nagyobb halakkal, még úgy is, hogy 18-as előkére váltottam, (a vastagabbat már nem vették fel) Időközben, ahogy a nap telt, wolframfejes (tungsten) nimfákra www.ceeff.com/irasok/mulegyek/alkeresz-gackara-stonefly váltottam, olív és világosbarna színekben, 12-14-es méretben, szabadon sodortatva. (a wolfram majd’ kétszer olyan nehéz, mint a réz, s bár főleg az egészen apró nimfáknál van jelentősége, ahol a horgot nem nagyon lehet más módon súlyozni, én elöszeretettel használom nagyobb nimfáknál, sztrímereknél is) Sztrímerrel semmilyen érdeklődést nem sikerült kicsikarnom, szárazléggyel is csak akkor, ha a felszínt szél fodrozta, vagy az előkét vékonyítottam, de az első két szakítás után beláttam, hogy teljesen hiábavaló ezt a módszert itt erőltetni.

Egy kanyar külső ívén a felszínig nyúló növényzet között kisebb (30-40 cm) sebesek szedegettek a felszínről. Nagyon válogatósak voltak, nehéz volt becsapni Őket, de néhányat sikerült. Red Tag, Red Humpy, világosszürkés CDC Deer Hair caddis voltak a nyerő legyek és a négy halhoz rengeteg türelem, kb. 200 dobás. A halak szákolásához be lehet állni a part menti sávba, de nagyon óvatosan, mert a víz hirtelen mélyül (gázlónadrág, vagy hosszúnyelű szák ajánlott)

A napi eredmény:  négy sebespisztráng - kb. 35-40 centi, 11 szivárványos 45-50 centi körül és mind igen jó húsban, bőven kiló felett, legnagyobb az első a maga 53 centijével. 12 Fantasztikus horgásznap volt. Látni, hogy esznek, de nehéz megfogni, látod ahogy ráfordul a nimfádra. Minden percet élveztem. Érdekes módon kishalakat egyáltalán nem láttam a vízben viszont kapitális méretű sebespisztrángot többet is. A következő nap ugyanezen pálya egy másik szakaszán próbálkoztam. Megpróbáltam a tegnapi szisztémát követni és bár az idő teljesen azonos volt az előző napival, az addig jól bevált nimfákra semmi érdeklődés nem volt. Gyakorlatilag semmilyen aktivitást nem tapasztaltam, mintha a víz teljesen üres volna. Az ilyen esetekben szoktam olyan legyekkel kísérletezni, amikkel amúgy sosem horgásznék, leginkább azért, mert egyszerűen nem hiszek bennük. De mivel ilyenkor a halak valamiért nem, vagy nagyon óvatosan kapnak általában ezek a csalik sem fognak semmit, így az „azért nem használom, mert nem is működik” felkiáltással visszavándorolnak a legyesdoboz mélyére. Pergető múltamból emlékszem hasonló csalikra. Most azonban bejött a csere.

Pupára www.ceeff.com/irasok/mulegyek/pupa-gackara váltottam, úgy, hogy a fluorocarbon előkét és a legyet is bekentem süllyesztőszerrel, és minden különösebb meggyőződés nélkül dobálni kezdtem. Az ötödik vagy hatodik úsztatás után, mikorra a pupa kellően átnedvesedett, és kissé mélyebbre süllyedt a felszín alatt kb. 30 cm-re ráfordult egy nagyobbacska. Sajnos az eszem teljesen máshol járt, így természetesen a hal nem lett meg, de legalább a csaliba vetett hitem megjött, így nagyobb elánnal folytattam a dobálást. Mivel kapásjelzőt nem lehet használni felfelé horgászatnál nagyon kell figyelni a legyezőzsinór végét (ilyenkor segíthet az élénk színű konnektor, amibe az előkét kötjük) A víz, mintha megtelt volna élettel, viszonylag sok kapás, persze a laza zsinór miatt sok lemaradás. A technika az un.”dead drift” ami nagyjából annyi, hogy folyásnak felfelé dobunk, és hagyjuk a csalit teljesen szabadon úszni, közben majd kiesik a szemünk, annyira figyeljük a zsinórt, -vagy ahol lehet használni- a kapásjelzőt és minden „rendellenes” mozgásra bevágunk, ha a csali alánk ért, a sodortatás végén érdemes egy kicsit megtartani a legyet, mely ekkor elindul felfelé, a kikelni készülő,  felszín felé törekvő rovarokat utánozva. Gyakran a kapás az emelkedés kezdetekor jelentkezik. Mivel a víz lassan áramlik, van, hogy előbb látni meg, amikor a hal bekapja a csalit, mint a jelző vagy a zsinórvég mozdulna.

A második nap eredményesebb volt a „csodacsalival” (mely azóta a „szeretem használni” pozícióba lépett elő) de sajnos szakításaim ekkor is voltak, hiába a 18-as tippet, a 2X-es előke. Egyszerűen akkorák, és olyan erejük van, hogy nem nagyon lehet mit csinálni velük. Ha kapás után azonnal nem tudjuk megállítani, akkor sajnos jó eséllyel el is veszítjük őket.
A nap hala 55 cm!

Ha lehet, ez a nap még élvezetesebb volt, mint az előző és megértettem, miért szeretik ezt a vizet annyira. Teljesen más mint az általam megszokott és kedvelt patakok, folyók. Igazi "legyesvíz", nagy pisztrángokat foghatsz, hagyományos technikával, hagyományos legyekkel. Nem kell sztrímer, süllyedő zsinór hogy nagy halakat fogj, csak kitartás és kis szerencse. És nyáron voltunk, ami nem a legideálisabb legyezőidőszak. Milyen fantasztikus élményekkel kecsegtet egy májusi horgászat, a nagy májusi legyek rajzásakor?! Remélem lesz lehetőségem kipróbálni. A másik érdekes és a pisztrángozásnál nem szokványos színfolt a parti bujkálós, cserkelő horgászat. Biztos van, akinek nem jön be, de szerintem legalább egyszer mindenkinek ki kell próbálnia.

Az emberek nagyon kedvesek. Szállást könnyű találni, az ár 15-30€/nap körül mozog. Az élelmiszer kb. 10-15 %-al drágább, mint nálunk, de a vendéglők árai teljesen kultúráltak, bőséges és finom a felszolgált étel. Családoknak is kitűnő választás, rengeteg a látnivaló, vízimalom, medverezervátum, múzeum, a Plitvicei tavak 1 óra autóútra találhatók..