Izgatottan vártam, hogy lefékezzen a vonat. Az állomástól, a sinek mellett haladva bő negyedórás séta vár rám. Utánna viszont ez enyém az egész délután. Kiérve a töltésre nagyot slukkolok a levegőből. A tavalyi nád-, a frissen kiolvadt patak-, és a közeli tanya birkaszaga keveredik az enyhe tavaszi fuvallatban. Részegítő elegy, a melengető napfénnyel átitatva heverészésre csábít. Azonban a vízre pillantva egyből magamhoz térek: apró vörösszárnyú keszegek szedegetnek a felszínen.

Nyomdafestéket nem tűrő szavak érték el fülemet a párás nyári éjszakában. Søren pár száz méterrel lentebb horgászott, és tőle jött a csalódott kitörés. Teljes mértékben osztottam véleményét, én is frusztrált voltam, két nagyon egyértelmű kapásom volt már, de mindegyik leakadt rögtön az akasztás után. Persze nincs miért csalódottnak lenni, az éjszakai horgászat tengeri pisztrángra nem egy könnyű műfaj.

Mikor minap Adriannak, az osztrák haver-szomszédnak a Rubik-kocka kirakásának alapjait szemléltettem, egy jól elcsípett mondat után hamar filozófia magasságokban léptünk a hűvös német októberi délutánban a teraszon kanapézva. Valahogy így hangzott: „Sose úgy gondolkodj, hogy valamit szeretnél elvenni valahonnan! Gondolkodj úgy, hogy valamit szeretnél a helyére tenni?” A sommás megállapítást megünnepelve további söröket gurítottunk, és nem sokkal ezután már a legyeimet mutogattam neki. A következő felismerés Sharon Stone jégcsákányaként hasított belém: nem nyújtottam be a képes beszámolót az idei fürstenfeldbrucki parádéról.

A Garadnában lévő köveket forgatva találtam már itt mindenféle, a kispatakokra jellemző „lényeket”: bolharákokból volt a legtöbb, de sok a tegzes-, kérész-, és álkérész lárva. Ezek aranyfejjel turbózott imitációit használva nemigen lehet mellényúlni. Számomra azonban, egy igazán egyikre sem-, és kicsit mégis mindegyikre - hasonlító fantázialégy vált be leginkább. Egy régi lengyel horgászkatalógusban látott „goldhead brown nymph” adta az ötletet az elkészítéséhez.